+36 62 653 555 
+36 62 653 555
A kelátok szerves elemek, amelyek körbefogják a vasat, hogy az megmaradjon elérhető formában a tápoldatban, és ezáltal a növények számára is elérhető legyen. A növény csak a vízben oldott tápanyagokat tudja felvenni. Műtrágyázáskor a vasat mindig kelát formájában érdemes kijuttatni. A vas ugyanis könnyen kicsapódik más elemek hatására, amit úgy lehet megelőzni, hogy kelátok formájában adagoljuk a vasat a tápoldathoz.
Többféle vaskelát van, és mindegyiknek megvannak a maga sajátosságai. A kelát stabilitása nagymértékben függ a tápoldat pH-értékétől a termesztőközegben vagy a talajban. Sokféle kelát kapható a piacon, amelyek között biztosan van megfelelő, bármilyen legyen is a gyökérkörnyezet pH-szintje.
|
Kelát típusa |
Stabilitási pH-tartomány |
|
EDTA |
3-6 |
|
DTPA |
3-6,5 |
|
EDDHA |
3-10 |
A vaskelát stabilitásának nagy jelentősége van. Ha egy vaskelát nem stabil, akkor nem elég erős ahhoz, hogy megtartsa a vasat a tápoldatban. Ha a közeg pH-szintje kívül esik a kelát stabilitási tartományán, a vas hamar kicsapódik, és ennek következtében a kultúra nem tud elegendő vasat felvenni. A nem megfelelő pH-szint miatt kicsapódott vas átalakul, az Fe²-ionok Fe³-má válnak. A kelát szétesése és Fe³ -ionokká való átalakulása nem fordítható vissza, mivel a vas oxidálódott (ezt nevezik rozsdásodásnak). Ezért nagyon lényeges a megfelelő kelát kiválasztása.
Az EDTA a leggyengébb a piacon kapható kelátok közül. Az EDTA típusú vaskelátokat főleg levéltrágyázásra ajánlják, mivel tápoldatba keverve nem elég stabilak. A HEDTA–kelátok jóformán ugyanolyan tulajdonságokkal rendelkeznek, mint az EDTA-kelátok.
A DTPA-kelátokat használják a legszélesebb körben, mivel a legtöbb kultúrában 6,5 alatt marad a pH-érték. Így az Fe-DTPA-kelát stabil, és elérhető marad a növények számára. A folyékony DPTA-vaskelát 3%-os és 6%-os változatban kapható. A kettő a gyártáshoz használt nátrium tekintetében tér el. A 3%-os DTPA-kelát előállításához nagy mennyiségű nátriumot, míg a 6%-os változathoz főleg ammóniumot használnak. Sok kultúra esetében a nátrium idővel felgyülemlik, és nagy valószínűséggel problémákat okoz. Ezek megelőzése érdekében többnyire a 6%-os Fe-DTPA alkalmazását javasolják. A 6%-os DTPA egyetlen hátránya, hogy kicsivel magasabb a gyártási költsége, és ebből adódóan az ára is.
Ha a pH-szint eléri vagy meghaladja a 6,5-es értéket, ajánlatos (részben vagy teljesen) áttérni a vörösvasércet tartalmazó EDDHA -ra. Az Fe-EDDHA-kelát egészen 10-es pH-szintig megőrzi a stabilitását. A piacon többféle néven is forgalmaznak EDDHA típusú vaskelátot, és bár első látásra ugyanolyan jellemzőik vannak, rendkívül fontos, hogy milyen az EDDHA-kelát alakja. Az EDDHA-kelátok mindig három különböző szerkezet keverékéből állnak, amelyek az alábbi ábrán láthatók:
A fenti EDDHA-szerkezetek közül a legfelső a legstabilabb. Ezt orto-orto EDDHA-kelátnak nevezik, míg a másik kettőt orto-para, illetve para-para EDDHA-kelátnak. Mivel a kereskedelemben kapható vörösvasérc (EDDHA) összes fajtája tartalmazza a fenti szerkezetek valamelyikét, fontos, hogy azt a terméket válasszuk, amelyikben a legmagasabb az orto-orto szerkezet aránya.
Például:
Tegyük fel, hogy az A termék egy 6%-os vastartalmú EDDHA-kelát, amelynek 4%-a orto-orto. Ez azt jelenti, hogy 4% stabil vaskelátot tartalmaz. A maradék 2% sem elérhetetlen a növények számára, de gyorsan kicsapódik, ezért sokkal kevesebb gyümölcsöt és zöldséget eredményez. Ha az A termék helyett a B terméket használjuk, amely szintén egy 6%-os vastartalmú EDDHA-kelát, de csak a 2%-a orto-orto, akkor az azt jelenti, hogy a maradék 4% vaskelát kevésbé stabil, és ezért hamar kicsapódik, emiatt pedig sokkal kevesebb lesz a megtermelt gyümölcs vagy zöldség mennyisége. Egyszerűen fogalmazva kétszer annyi kell a B termékből, mint az A-ból, ahhoz hogy a növények ugyanannyi vashoz jussanak. Ezért a gyakorlatban a B terméket olcsóbban kínálják az A terméknél.
